Nekem is ez a kedvencem,talán azért mert ott voltam és élőben élvezhettem a kedvenceimet,a hangszerelés és Dave hangja fantasztikus volt,azért is emlékezetes ez a koncert mert a "volt"férjemmel ott ismerkedtünk meg.A látvány a színpad kép zseniális,sokkal másabb dvd-n vissza nézni mint élőben ott lenni.

Válasz

Sajnos én sem voltam jelen a koncerten(rajtam kívül álló okok miatt:-(), de az egész video hangulata teljesen magával ragad és olyan élményt nyújt,mitha ott lennék én is. Anton nagyon jól összevágta a különböző koncertállomások felvételeit. Utólag ismerve az akkori korszak "borzalmait", Dave önpusztító életét, a koncertek utáni tivornyákat,tényleg csoda hogy ezt a turnét így átvészelték a srácok.De jó, azért hogy maradt egy ilyen emlék és bizony a legjobb turnék egyike volt eddig, de lehet hogy a TOTU ezúttal felülmúlja?

Válasz

Nekem a vokalisták nagyon tetszettek, na de ez a koncert tényleg fantasztikus volt, ugyan én csak videóról láttam, de ezt felül múlni szerintem nem lehet, Dave akkori lénye, az a mámoros kábulat, amelyben végig énekelte a koncertet, már soha nem lesz. És az őrült közönség közé ugrás, hát ilyen se lesz szerintem már. Minden estere jó, hogy fennmarad az utókornak ez is!

Válasz

A mai nap emlékezés az ezelőtt 16 évvel rendezett DEVOTIONAL tourné budapesti állomásáról és koncertjéről sok ember számára felejthetetlen élményt szerzett a depeche mode akkori rendhagyó fantasztikus előadása köszönjük fiuk !!!depeCHe MODE forever!!!!

Válasz

MERT LESZ eTO??????arra én is kiváncsi leszek de a devotionalt felül mulni nehéz lesz!!!!!

Válasz

szép összeállítás laci, a film maga tökéletes de én kiváncsian várom a sotu filmet:)

Válasz

FIUK LÁNYOK EGY KIS BEMELEGITÉS A HÉTVÉGÉRE!!!!!!!

Válasz

Perfect..e4nnyi a véleményem..az írás.. és a film maga a költészet számomra..ami ihletbe sodort..

Válasz

Devotional, azaz áhítatos. Ez volt a címe a Depeche Mode Songs Of Faith And Devotion című albumát követő turnéjának, és ezt a címet kapta az azt megörökítő koncertfilm is.
Először 1993-ban adták ki VHS-en, bő egy évtizeddel később pedig DVD-n is megjelent. A filmet a holland Anton Corbijn rendezte, aki a színpadkép megtervezéséért és a háttérvetítések elkészítéséért is felelt.

A koncert kezdése teátrális: az intro hangfoszlányai után egészen az első szám végéig a nézők csak az együttes tagjainak függönyre vetülő árnyékait láthatják.
Kezdetben a frontember, Dave Gahan „one man show”-ja hivatott ellensúlyozni az egyelőre szintetizátoraik mögött álló zenésztársainak (Martin Gore, Alan Wilder, Andy Fletcher) helyhez kötöttségét.

A színpadon hamarosan csatlakozik hozzájuk két afro-amerikai hölgy, akik vokalistaként működnek közre. Később Gore és Wilder is hangszert vált: előbbi gitárt ragad, utóbbi a továbbiakban szintetizátorai és dobfelszerelése közt „ingázik”.

Érdemes külön kitérni a koncert látványvilágára is. A kétemeletes színpad minden szegletét kivetítők foglalják el.
Az előadás nagy részében mindegyiken háttérvetítések futnak, azonban elvétve lehet találni két egyformát, mivel általában van valami eltérés a különböző képsorok közt.

A videók ereje Corbijn egyéni látásmódjában és különleges képzettársításaiban rejlik. A „Walking In My Shoes” alatt félig ember, félig madár női alakok lépdelnek a háttérben, mintha csak Hieronymus Bosch pokolról alkotott víziói keltek volna életre.
A „Stripped” közben ezerféle kézírás csúfít el egy csupasz fehér lapot, a „Never Let Me Down Again”-t egy magányosan lebegő űrhajós kíséri.

Mindezt persze nehéz írásban visszaadni, azonban a képek egészen különleges atmoszférát teremtenek. A színszimbolika is fontos szerepet kap: a szenvedélyes vörös vagy a hűvös kék a szövegeknek megfelelően köszön vissza mindenhonnan.

A kiváló fényképezésnek köszönhetően a film mindezt gyönyörűen mutatja be, a Depeche Mode ráadásul csúcsformáját nyújtja.
Ennek egyik legjobb példája a „Condemnation” előadása, ahol Wilder egy versenyzongorán kíséri a gospel-kvartettként éneklő Gahant, Gore-t és a két vokalistát.
A lassan kibontakozó „In Your Room” nem elsőre ragad magával, a hátborzongató hangulatú szám mégis a film legkülönlegesebb pillanatainak egyike.

A koncert anyaga mellett a második lemezen rengeteg extra kapott helyet.

A fentieket olvasva talán sejthető, hogy e sorok írója nem teljesen elfogulatlan kritikus, azonban reméli, hogy többek érdeklődését sikerült felkeltenie, akik esetleg nem ismerték a zenekart, vagy akiket elriasztottak a Depeche Mode-dal kapcsolatos különböző előítéletek (rágógumi szinti-pop, sötét halálmadarak stb.).

A film természetesen nem fogja mindenki tetszését elnyerni, de akiét igen, az feltehetőleg többször is megnézi majd, hiszen sokadszorra sem veszti el a varázsát.

DEVOTINAL DVD BORITO.jpg

Válasz