Az angolszász szaksajtóban már régóta ismert az Invisible Jukebox gyakorlata, amikor zenészeknek más zenészek számait játsszák le, anélkül, hogy megmondanák, mik azok; aztán pedig még beszélgetnek is ezek kapcsán mindenféléről. Sorozatunk vendége ezúttal Ákos volt, aki most jelentette meg 40+ címmel legújabb koncertfelvételét. Hallgattunk magyar és külföldi zenét; beszélgettünk a nagybetűs Dalról, a letöltésekről, a tudatos imidzsépítésről és a kölcsön bőrdzsekikről; kitárgyaltuk a Depeche Mode-ot, a nemzeti rockot, a Bëlgát és a Fresht. A számokat a címekre kattintva lehet meghallgatni.

Depeche Mode : Jezebel

http://www.youtube.com/watch?v=dKnjm5SJ5jc

Ahogy egy értelmes gondolat eszembe jut, rögtön szólni fogok. [Megszólal az ének.] Aha. Ez az új lemezről van?

Igen.

Amikor egy koncerten Martin Gore énekelni kezd, az a büfések legszebb pillanata: a nézők hosszú sorokban indulnak sörért. Zseniális dalszerző, nem tudom, miért kell erőltetnie az áriázást. Nem vagyok nagy véleménnyel erről az albumról. Megvan, a koncerten is kint voltam, tragikus élmény volt; teljesen céltalannak éreztem az egészet. Ezt úgy mondom, hogy rajongója vagyok vagy inkább voltam a Depeche Mode-nak, nagyon tisztelem őket azért a sok jó dalért – ez nem tartozik közéjük. Az az érzésem, hogy erőből modern akar lenni ez az album. Milyen idősek lehetnek, negyvenes éveik végén, az ötvenesek elején járhatnak? [47 és 48 évesek.] Persze egyszer mindenkit elkap a kapuzárási pánik. Nem lehetetlen, hogy az enyém még durvább lesz, nagyon fiatalnak akarok majd látszani, sztárdiéta, botox.

Akkor rajongó vagy, vagy voltál?

A nyolcvanas években minden héten megjelent egy lemez, ami fontos volt. Lehet, hogy csak azért gondolom így, mert kamasz voltam; meg az is lehet, hogy tényleg több érdekes album jött ki és a zene szerepe is más volt. Most évek telnek el úgy, hogy nincs miért lelkesedni. A White Liesra felkaptam a fejem: húszéves gyerekek Joy Divisiont játszanak, pedig még meg sem születtek, amikor a Joy Division már megszűnt – azért ebben van valami kis izgalom. A DM-albumot is vártam, hát ilyen lett. Két-három erős szám azért van rajta, de nehéz szeretni. Más kérdés, hogy Depeche Mode-ot kamaszkoromban annyit hallgattam, hogy már a régi számokat sem tudom feltenni. Olyan ez a viszony, mint egy régi szerelem: jó volt smacizni, de azért már nem vagyok tizenhat.

(Rónai András cikke a Quart-ban)

  Teljes cikk itt:  http://www.quart.hu/cikk.php?id=4229