BOYZ Say Go!

Martin Gore @ BOYZ Magazine 2003

BOYZ: Beszéljünk azokról az őrült ruhákról, amelyeket a '80-es években hordtál...

Martin: Nos, igazán élveztem akkoriban ÚGY felöltözni. Nem terveztem meg a dolgokat, nem azért öltöttem fel egyes ruhadarabokat, hogy sokk-hatást keltsek. Egyszerűen csak volt egy ilyen korszakom. Azt sem mondhatnám, hogy megbántam volna. Sokkal inkább zavarba ejtő az, hogy szerte Angliában a mai napig szeretnek erről kérdezni. Mindenki más már túl van ezen a dolgon. Valamilyen oknál fogva ez a dolog jobban izgatja az angolokat. Vélhetően, úgy érzik, ebben rejlik a dolgok sava-borsa. Az angol emberek betegesen vonzódnak azokhoz a férfiakhoz, akik szoknyát húznak - és soha nem felejtik!

BOYZ: Mit szól(t) ezekhez a dolgokhoz a családod?

Martin: Emlékeim szerint, az apám jobban helytelenítette, mint az anyám. De mindez a '80-as években történt, amikor tulajdonképpen mindenki egy kicsit furán nézett ki - volt valami a levegőben. Akkoriban nem igazán öltözködtek normálisan az emberek, így aztán én sem lógtam túlzottan ki a sorból.

BOYZ: Nem fogták rád, hogy meleg vagy?

Martin: De. Szerintem a mai napig mindenki azt hiszi, hogy meleg vagyok. Nos, talán nem mindenki, de az emberek többsége biztosan.

BOYZ: Hogy érzed magad e miatt?

Martin: Nem zavar.

BOYZ: Néztél már magadba? Voltál már bizonytalan a kérdést illetően?

Martin: Nem, soha nem voltam bizonytalan. Világ életemben heteroszexuálisnak éreztem magam. Mindig is biztos voltam a saját szexuális beállítottságomat tekintve. Ugyanakkor, teljesen természetesen éreztem magam azokban a ruhákban is - nem volt ez olyan nagydolog, legalábbis számomra. Úgy látszik, mások nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki.

BOYZ: Álltál valaha férfiak érdeklődésének középpontjában?

Martin: Azt hiszem, igen. De szerintem mindez az öltözködésnek volt köszönhető, amely ugyanúgy vonzotta a nőket is...

BOYZ: Voltak valaha olyan rajongók, akiket kifejezetten ez a dolog fogott meg?

Martin: Nem hiszem. Ugyanakkor tudom, hogy létezik a rajongói bázisunknak egy jelentős része, akik az öltözködésükkel tűnnek ki. Ma már nem sokan mernek szoknyát viselni, illetve hasonló dolgokba bújni - de az egységes fekete szín megmaradt. Őket nevezzük magunk között a 'fekete seregnek'. Ezek a rajongók már messziről felismerhetők, főleg Európában. Nekünk van a legelvakultabb, leghűségesebb rajongói bázisunk azok közül az együttesek közül, akit ismerek.

BOYZ: Mit gondolsz, vonzza a zenétek a kirekesztett embereket?

Martin: Talán, igen. Bár nem tudom, mennyire érzik magukat kirekesztetteknek. Szeretném azt hinni, hogy nem ilyen kapcsolat van a zenénk és az emberek között. Jobban szeretem, ha inkább a szövegekben és az atmoszférában találják meg magukat, mint a külsőségekben. Rajongás csak így keletkezhet.

BOYZ: Mesélj a legkeményebb éjszakádról!

Martin: Ilyenkor mindenki a 'Songs Of Faith And Devotion' albumhoz tartozó turnéról akar hallani. Nos, igen, valóban folyamatos kicsapongás volt, de hogy azok lettek volna a legkeményebb éjszakák?!? Kétlem. Átéltem már sokkal keményebb privát éjszakákat is...

BOYZ: Mesélj el egy ilyen estét...

Martin: Ezekről nem beszélnék szívesen. Régebben beszéltünk ilyen dolgokról is, de azok az idők elmúltak. Mindannyian megöregedtünk, gyermekeink vannak. Nem hiszem, hogy jó ötlet volna nyilvános interjúkban ilyen dolgokról beszélni.

BOYZ: Mit gondolsz, a meleg férfiak extrémebbek, mint hetero társaik?

Martin: Nem tudom. Mint mondtam, nem igazán szeretnék beszélni sem a saját, sem az együttes kalandjairól - így aztán, nem tudom eldönteni ezt a kérdést sem. Régen elmúltak már azok az idők, amikor extrémek voltunk - talán egy egész élet választ már el tőle.

Martin Gore 2003. május 2-án mutatja be élőben 'Counterfeit2' című albumát Londonban, az Astoria színpadán. A koncertet követően indul a 'Gay Camp Attack' táncos rendezvény, amely az elmúlt negyedszázad legjobb homo- és biszexuális synth-pop zenéit eleveníti fel!

A Night With Martin Gore

In My Time Of Dying

Stardust

I Cast A Lonesome Shadow

Only When I Lose Myself

The Sweetest Perfection

Coming Back To You

By This River

Lost In The Stars

In Your Room

Walking In My Shoes

Never Turn Your Back On Mother Earth

Surrender

The Love Thieves

Candy Says

Loverman

A Question Of Lust

Home / Condemnation / Enjoy The Silence

Shake The Disease