A 'Songs Of Faith And Devotion' album a 'Violator'-t követte a sorban. Egy olyan lemezt, amely közel hét milliós eladásával egy teljesen új szintre helyezte a Depeche Mode-ot. A zenekar ugyan a kezdetek óta sikeres volt, de a 'Violator' olyan elképesztő sikert hozott, amely könnyen tönkre tehet egy bandát. A lemezhez az addigi legnagyobb turné párosult, így aztán a soron következő album készítése kapcsán igen sok nyomás nehezedett az együttesre.

Martin már elkészített néhány igen erős dalt, de az együttes még mindig az új hangzást kereste az albumhoz. Mindenképpen tovább akartak lépni a 'Violator'-on. Nyílt titok volt ekkora, hogy Dave erősen a drogok hatása alá került, és ez által nagyban el is szeparálódott az együttes többi tagjától. A régi szép időkben remekül utánozta, alakította a lecsúszott rock sztár szerepét, mostanra azonban maga is a karakter részévé vált. Dave egyike a leghumorosabb embereknek, akit ismerek, de ezidőtájt elvesztette a humorérzékét, és már magán sem tudott nevetni.

Dave új feleségével Los Angeles városába költözött, és elmerült az amerikai rock színtérben. Ekkortájt volt a grunge időszak csúcson, és ő belecsapott pont a közepébe. Az együttes többi tagját meg sem érintette ez a zenei korszak. Zeneileg is iszonyú szakadék tátongott tehát köztük, és Dave még a stúdióban is elszeparálódott a többiektől.

A felvételeket ezúttal is különböző országokban akarták rögzíteni. A régebbi albumokat Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Dániában vették fel. Az első felvételi szakasz ezúttal Madridban zajlott. Sajnálatos módon, akkoriban még nem volt Spanyolországban megfelelő stúdió az együttes számára, így kibéreltünk egy hatalmas villát, amelybe saját stúdiót építettünk. Az egész terület amolyan rezidencia-szerű volt, saját területi őrséggel. Olyasmi volt, mint amiben talán manapság a Beckham család él.

Az album producere Flood volt, aki a 'Violator' kapcsán dolgozott együtt a csapattal. Az első felvételi szakaszban egyedül hagytam őket, hagy szokják a légkört. Két hét után aztán meglátogattam őket, és azt tapasztaltam, hogy tulajdonképpen semmit sem csináltak. Dave bezárkózott a szobájába, Martin és Fletch a The Sun-t olvasgatta, a hangmérnök -lábát a keverőpultra helyezve- aludt. Flood a földön fekve tekergetett valamilyen műszert, miközben Alan egy másik szobában, magában dobolgatott. Elképesztően rossz hangulat uralkodott, és még csak akkor kezdték az albumot - általában ez kellene, hogy a legizgalmasabb időszak legyen.

Az elején egyszerűen nem találták meg a megfelelő hangzást az albumhoz. A 'Violator' esetében a hangzás már a kezdet kezdetén megvolt, szinte benne volt a demokban. Az én feladatom volt az, hogy átsegítsem őket ezen a kezdeti problémán, így megpróbáltam a pozitív dolgokat keresni a történetben. Igazán nagy köszönet és hála jár Flood-nak, aki mint producer igazán kemény kellett, hogy legyen a bandával. A madridi szakasz nem igazán sült el jól, de ahogy átköltöztek Hamburgba, elkezdtek körvonalazódni dolgok, és az album hirtelen összeállt.

Martin és Alan oda voltak az elektronikus blues gondolatáért, amely tulajdonképpen már a 'Personal Jesus' dallal elkezdődött a 'Violator' albumon. Ugyanakkor ez a hangzás adott lehetőséget Dave számára is, hogy beletegye 'rocky' oldalát. A 'Condemnation' a mai napig az egyik legjobb ének teljesítménye.

A keverés szintén nehéznek bizonyult, mert szokás szerint a felvételi szakasz hosszúra nyúlt. Az együttes teljesen elcsigázott volt, és azzal kellett szembe nézniük, hogy az album befejezése után, mindenfajta szünet nélkül, bele kell vágniuk a turnéba. A keverést Mark 'Spike' Stent végezte, akit már régről ismertünk, és azóta az egyik legkeresettebb keverő ember lett a világon. Olyanokkal dolgozott együtt, mint az Oasis, a U2 vagy Madonna. Jóllehet, ennek ellenére, a végső keverés minősége és maga a hangzás az együttes tagjai között is számtalan vitát szült. Azt hiszem, végül ugyan jó album született, de véleményem szerint, akad rajta néhány dal, amelyből közel sem jött elő az, ami igazából benne rejlett.

A 'Songs Of Faith And Devotion' elég jól teljesített, noha mindig is úgy tartottam, hogy a 'Violator' sikerét megismételni vajmi kevés esélyünk volt. Ekkortájt a Depeche Mode nem igazán prezentált nyilvánvaló pop melódiákat. Az album nagyon jól fogyott, első lett Angliában, és tulajdonképpen a csapat második legsikeresebb albuma lett, de soha nem közelítette meg a 'Violator' szintjét.

Az albumhoz kapcsolódó 'Devotional' Tour, amely 1993-ban indult, az együttes történetének legnagyobb turnéja lett - fantasztikus koncertekkel. Számomra az egész turné, és ami ott folyt depressziót szült, illetve aggodalommal töltött el. Mindenki iszonyatosan önpusztító volt, még külön pszichiátert is alkalmaztak a turnén. Dave később úgy jellemezte a helyzetet, mintha az elmebetegek osztálya utazott volna együtt. Alan Wilder ki is lépett az együttesből nem sokkal turné végét követően.

A 'Songs Of Faith And Devotion' készítése nyomasztó élmény volt mindenki számára, aki részt vett benne. Ezt egyébként mindmáig kihallom az albumról - nem tudom, hogy a többiek hogy vannak ezzel. Az album minden egyes hangjához vita párosult - néhány vita barátságos maradt, néhány viszont nem. Ez így önmagában minden Depeche Mode albumhoz hozzá tartozott, ezúttal azonban nagyon nehézkessé vált miattuk a munka. Aligha hiszem, hogy bárki közülünk valaha újra keresztül akarna menni egy ilyen folyamaton.