Christoffer Berg producer és dalszövegíró, aki Hird (testőr) művésznéven is ismert - megkapta álmai munkáját. Ő lett az új depeCHe Mode album zenei programozója; annak az új albumnak, amelynek a felvételei még jelenleg is tartanak New York városában és Kaliforniában.

Hogyan történt?

Úgy, hogy a produkciós csapat már 20-30 lehetséges szóba kerülhető programozót is kipróbált sikertelenül, mire hirtelen új ötletként Freg Peterkin által a svéd fiú neve is felmerült. Találkozott már vele egyszer korábban a Svenska Grammofonstudionnál (egy svéd stúdió - a fordító megjegyzése). Freg, mint technikus és Luke Smith, mint programozó, legutóbb is együtt dolgozott a sorban eddig utolsóként megjelent depeCHe MODE albumon (Sounds Of The Universe); most mind a ketten éppen Svédországban tartózkodtak mikor a Foals munkálatait készítették. Mindkettőjük eszközparkjában megtalálható egy ’EuroRack-modular’ nevezetű hangrendszer. Christoffer Berg volt az a személy, akinek kisméretű stúdiója épp a közvetlen közelben található, és ahol ezt a hangrendszert az ő kérésére együttesen elhelyezhették, hogy maga is kipróbálhassa…

„Csak ültem és játszottam egy órát és mindössze csak feltételezni tudtam, hogy pozitív benyomást sikerült tennem rájuk (Fregre és Luke-ra). Hiszen ez a ’modular-system’ valójában egy hangszer, de ezt te magad közvetlenül csak akkor érzékelheted, amikor éppen működés közben látod, s hallod, hogy megfelel-e a hangzása számodra vagy sem…”

Christoffer nyaralni járt Bangkokban és egy email-t kapott, amikor a nyaralásának utolsó napján csomagolni készült a hazaútra.

„Olyan volt, mint egy reklámfelhívás egy szabad munkapozíció betöltésére. (:D) Van valami igazán csodás dolog abban, ha Logicot használsz, megismersz minden könnyen csatlakoztatható szintetizátort, kezelni tudsz számos moduláris eszközt, amelyek említésre kerültek, s mindezt úgy kötheted és szinkronizálhatod össze egymással, ahogyan csak te akarod.”

Amikor Christoffer már mindent rendre kipipált a bepakolásra váró holmijainak listájáról, már tudta mire lesz szüksége: az utolsó éjszakáját, amelyet a hotelben töltött valójában egy számlista (playlist) elkészítésével múlatta. Ebben előre összeírta az ötleteit és beprogramozta a szintetizátorokat és vele együtt a dobokat. ’Egy dal Karin Parkkal, egy techno szám elkészítése 808 és űr effektekkel (Space Echo), ezután pedig még egy szám, amelyben ő dobol majd és amit maga szerkeszt meg, s végezetül egy olyan dal és egyben ’megoldás’, amelyben különböző ritmusrészletek kerülnek majd egymásután, és így tovább…’

„Miután elkészítettem a számlistát - és ez most nem lesz egy ‘svéd emberre jellemző kijelentés’: egyszerre éreztem, hogy ezt a projektet képes leszek igazán jól végigvinni, és nagyon szórakoztató is lesz egyben. Persze, normális esetben leginkább producerként működöm közre egy-egy stúdiómunka kapcsán és ez a programozói felkérés kisebb visszalépésnek tűnhet; mégis ezen a szinten is sokat tanulhatok még a produceri munkáról…”

Christoffer az első dalt a Mute irodájában hallgathatta meg Londonban.

„Az első demóból tíz másodpercet elég volt meghallgatni és már biztosan tudtam, nagyon jó lesz. A többi dal is igazán jól sikerült. A Mute vezetője, Daniel Miller - mint mindig, ezúttal is túlságosan belelkesült, amikor meghallotta az analóg szintetizátorok hangját.”

Többnyire, amikor a produkciós csapat összeült, azzal teltek a megbeszélések, hogy Christoffer és Daniel folyamatosan a szintetizátorokról beszéltek.

„Számos speciális dolog kerül előtérbe, ha Daniellel dolgozol. Még mindig ő az az ember - így 30 év után is, aki elsőnek kezet rázott a depeCHe MODE tagjaival és szerződést ajánlott nekik.”

Tengernyi stúdióidő!

A munkálatok összességében véve közel 140 napig tartottak. Egy hónap Santa Barbarán – ahol Martin Gore is él, majd egy hónap pihenő, ezt követően újabb egy hónap New Yorkban - ahol Dave lakik, majd egy újabb hónap pihenő és mindez kezdődött elölről. A sok költözésnek részben az az oka, hogy Martin és Dave is a lehető legtöbbet akart együtt lenni a családjával. Dave Gahan drogproblémája már a múlté, és az is jól ismert, hogy Martin is már közel 6 éve nem iszik alkoholt. Ám Martin egyik megszállottsága után, jön mindig az újabb!

„Amikor először láttam Martint a saját otthonában, émelygett a gyomrom, annyira izgultam. Mindent kézben tartott, minden elő volt készítve és tökéletesen működött.”

Martin egyik asszisztense szerint kettes - hatos csomagokban érkeztek az EBay-en keresztül megrendelt csomagok, és minden csomaggal újabb szintetizátorok és modulok kerültek a gyűjteményébe - a klasszikus szintetizátoroktól kezdve egészen az exotikus hangzású hangszerekig. Minden modult pedig be lehetett helyezni egy nagy EuroRack-be. Mikor a munkálatok Santa Barbaráról New Yorkba helyeződtek át, a csapatnak újabb turnéládákat kellett vásárolnia, de még így is csak a fele fért fel átszállításra Martin szintetizátoraiból.

Az eszközök nagy száma azt eredményezte, hogy a munkálatok túlnyomó részét a felvételi-szobákban végeztük el. Máshol egyszerűen nem volt elég hely. A szintetizátorok között pedig Martin Gore és Christoffer tekergette vég nélkül a potmétereket - így készítve el az új dM albumot.

Egy rövid lista arról, mit használtak: Moog 55, Memorymoog, Voyetra Eight, Macbeth M5N, Oberheim Matrix 12, Sem Pro, Two Voice, Tre Arp 2600 rack-be építve, két rack Serge modul, Roland System 100, 100M, Jupiter 8, TR808, 909, EMS Synthi, Ensoniq Fizmo, Gleeman Clear, Steiner-Parker, Vermona Lancet és még egy EuroRack rendszer 800-as (!) modulokkal…

„Pár napig azért eltartott, amíg nem csak álltunk és arról szövegeltünk egymásnak, hogy milyen legyen a basszusfutam. A hangok széles palettája korlátok nélkül egy magamfajtának kimeríthetetlen lehetőséget kínál. A Moog 55 lett a kedvencem bár hangkészlete sodró hangulatának, azért vannak korlátai; viszont a szinuszos hanghullámok szűrése, megszólaltatása egyszerűen lenyűgöző.”

Minden dal munkafolyamata vagy Martin, vagy Dave demóverziójának és Ben Hillier ötleteinek „összegyúrásával” kezdődik. Christoffer Logicból Pro Tools 192 khz alá konvertál, leellenőrzi a jelfolyamot, hogy azok elég tiszták-e és válogat azon ötletek közül, amelyek még számításba jöhetnek. Freg újabb Logic munkafázisokat készít elő, majd ezt követően szinkronizációs teszteket futtat a keretprogram, az SSL Matrix, Martin Logic komputere és Christoffer laptopja között - néha bevonva ebbe Ben számítógépét is, amelyen ő maga Ableton Live-ot használ.

A munkalégkörre és az ötletek átbeszélésére a nyitottság jellemző, még akkor is, ha a legvégén mindig Ben és a zenekar dönti el, mit használjunk. Amennyire csak lehet, olyan korán megpróbálnak elkészíteni egy nyers dalformát, hogy már az éneket is el tudják kezdeni tesztelni, kidolgozni.

„Dave hangja mindezen még sokat változtat és ők is könnyen igazítanak, még akkor is, ha csak egy félhangnyi eltérés mutatkozik. Kényelmesen van időnk mindent eldönteni, még ha valamelyest szorít is bennünket az időkorát. Különböző változatokat készítünk Ableton Live-ban, hogy Dave a legvégén gond nélkül fel tudja majd énekelni az alapot.”

Próbálták rávenni Martin Gore-t, hogy minél több dallamot játsszon fel ő maga élőben. Ben és Luke elmondása szerint hihetetlen mennyire jó zenész, ő a legjobb, akivel eddig úgy tudtak együtt dolgozni, hogy ne alakuljon ki közöttük versengés…

Alakíts ki rutint!

A santa barbarai Sound Designban elvégzett munkálatok után a Jungle City stúdió következett Manhattanben és a produkciós csapat addigra már jól megszokott rutin folyamatokat alakított ki. A csapat - Christoffer, Ben Hillier és Freg Peterkin valamikor reggel 9 és 10 óra között érkezik meg rendszerint a stúdióba. Ezt követően, legelőször Andy Fletcher, majd Martin Gore és legvégül Dave Gahan. Fletch ekkor ebédért indul (:D), majd pár órával később a csapat többi tagjai is csatlakoznak hozzá. Mindenki egy hotelben kerül elszállásolásra és együtt is vacsorázik a nap végén.

„Amikor megérkeztem hozzájuk, mondtam, hogy számomra nem szükséges, hogy egy 5 csillagos hotelben aludjak - megszállhatok barátoknál vagy akár bérelhetek magamnak egy apartmant. Időbe telt mire megértettem, miért mondtak nekem nemet erre. Egy szinten kell lenned, ha együtt akarsz dolgozni velük: tényleg együtt kell lennetek, együtt kell étkezni és együtt is kell lakni egyugyanazon hotelben. Nagyon sok olyan dolog van, amelyből meríteni tudsz a közös együttlétek alkalmával. Például amikor Justin Timberlake-kel dolgoztam Los Angelesben, mi sosem mentünk el együtt ebédelni és ezt furcsának érzetem… mármint azt, hogy együtt vagy valakivel egy stúdióban, de sohasem csináltok ezen kívül semmit sem közösen.”

A „távolság” a következő ellenőrző pontig még meglehetősen nagy, Christoffer Berg pedig erről - a „hogyan továbbról”, nem akart többet elárulni. Előre még ő sem tudja pontosan, hogy az új albumnak milyen lesz a végső hangzásvilága.

„Amit most ebben a pillanatban még elárulhatok, az az, hogy a dalok fantasztikusak… talán még annyit, hogy a hangzást tekintve Martin most először a zenekar karriere során, végre rátalált igazi hangjára a dalaiban. Ez pedig nem Alan Wilder szintetizátorvilága, hanem Martin Gore Hanguniverzuma!”

Christoffer Berg úgy vágott bele ebbe a hatalmas feladatba, hogy mindvégig önmaga akart maradni. Egy nyitott együttműködő, aki bátor az ötletekre… végülis, ezek azok a pillanatok, amelyek többet jelentenek egyszerű munkában eltöltött napoknál.

„Néha, amikor Martin gitározik és Dave közben énekel, rájövök arra, ahogy ők, akik ’előttem állnak’, ők a depeCHe MODE. És ettől teljesen kész vagyok!”

Névjegy:

Christoffer Berg

Életkor: 30 év

Lakhelye: Gothenburg, Svédország

Korábbi munkái: mixelési munkálatok - The Knife (Deep Cuts, Silent Shout) / remixek - Massive Attack, VCMG, Ennio Morricone, Little Dragon / produceri munkák - Fever Ray, s dolgozott már együtt Justin Timberlake-el és a Swedes Torpedo-val közös projekten / túrnék - Freddie Wadling, Jose Gonzalez, Fever Ray és további kilenc japán túrné Hideki Kaji-val.

Forrás: Dmforum Eu / Facebook

(Fordítás: Suller Gábor)

forrás: freestate.hu