Martin Lee Gore 1961.július 23-án született. A család az essexi Dagenhamból költözött át Basildonba, ahol mostohaapja a Ford autógyárban dolgozott. Két húgával Karennel és Jacqueline-nal  a Sepeshall 16.-ban nőtt fel.

Martint csendes, szerény, udvarias srácként jellemezte egy iskolatársa Mark Bargrove, aki pár évvel lejjebb járt. Egy buli azonban, melyet a 16. születésnapján közös barátjuk Mark Crick rendezett- aki később a Depeche Mode első kislemezének borítóját tervezte,- olyan fordulatot hozott, ami kitörölhetetlen emlékeket hagyott Bargrovban. „ Miután elég sok alkohol elfogyott, Martin akusztikus gitáron hibátlanul előadta Don McLeantől az American Pie-t, és ezzel elcsendesítette a szobát.”

Robert Marlow: „ Martin döbbenetesen félénk volt, az egyik legfélénkebb, akivel találkoztam- amíg nem ivott valamit.” Ez a benyomás összhangban van Vince Clarke emlékeivel : „ Valahonnan mentem hazafelé, és láttam Martint, amint a saját hányadékában a házuk előtti bokorban ücsörög. A sulidiszkóból tartott hazafelé.”

Martin Gore: „ A popzene iránti érdeklődésemet néhány dolog erősen meghatározta. Először is, a Disco 45 magazin rajongója voltam, Több százat gyüjtöttem össze belőle, és minden dalszöveget elolvastam. Még mindig emlékszem ezekre a szövegekre, bár amúgy nem jó a memóriám. Egy barátom megtanított néhány akkordra és elkezdünk számokat írni.”

Robert Marlow: „ Martin egy saroknyira lakott, úgyhogy sokat jártam fel hozzájuk. Odavolt a Sparksért. A glam rockot szerette, ahogyan én is. Volt akkoriban egy szalagom, amin a Blockbustert adjuk elő. Bontempi orgonán játszott, én pedig fuzzgitáron – volt egy torzítóm amit vittem magammal.”

Mialatt Vince Clarke és Andy Fletcher megtették első tétova zenei lépéseiket, Martin már aktívan zenélt. Rendszeresen gitározott egy Norman&The Worms nevű együttesben. („egy west coast stílusú,kedves dalokat játszó middle-ot-the road zenekar”)

Ahogy Andy és Vince úgy Martin is metodista templomba járt, bár Fletcher szerint: „ Martin csak az éneklés miatt jött a templomba. Azt hittem meg tudom téríteni.”

Martin már ekkor ateistának vallotta magát.”Ennek ellenére, hogy istenkáromló ütemeiben és áhitatos szövegeiben megjelenik a spiritualitás iránti állandó kíváncsiság”- jegyezte meg csípősen Stephen Dalton az Uncut magazinban.

Az istenkáromlás távol állt a Norman&The Wormstól, hiszen kötelezte őket a „kedves dalok” előadásának felelőssége. A dalokat Phil Burdett szerezte.

Gore populáris zene iránti szenvedélye már Burdett-tel való találkozása előtt kialakult. „Tízévesen szerettem bele a zenébe, amikor anyám szekrényében találtam egy zsáknyi lemezt- régi rock and roll slágereket – és egyből szenvedélybe estem. Volt valami bennük, ami megindított.”

Gore hamarosan maga is el kezdett lemezeket vásárolni. Gary Glitter volt az egyik első kedvence. David Bowie is nagy hatással volt rá. Bryen Ferryt is szerette.

Phil Burdett: „Martin természetes tehetség volt. Megmutattam neki néhány akkordot és egészen pontosan gyorsan lejátszotta őket hallás után. Elhatároztuk, hogy írunk egy pár számot; néhány valószínű elég szörnyű, de Martin egyik korai szerzeményét a Depeche Mode későb felvette- ez volt a See You, egy középtempós akusztikus ballada. Mindketten akusztikus gitáron szereztük a számokat.”

Később ez az együttes feloszlott, de Martin továbbra se hagyta abba a zenélést, mikor már dolgozott, (banki hivatalnok) kölcsönből vett magának egy Yamaha CS5-ös szintetizátort.

„ Először láttam szintetizátort és semmit nem tudtam róluk. Egy hónapig nem tudtam rájönni, hogyan kell hangzást váltani…”

Vince és Andy megalapították közben a Composition Of Sound együttest, amelybe szerettek volna egy szintetizátorost, mivel Martinnak volt egy, így bevették az együttesbe.

Aztán Vince is meg tudta venni első szintijét, amelyre keményen spórolt. El kezdtek próbálni és fel is léptek párszor.  A felállás a következő volt: Vince Clarke- szintetizátor /ének, Martin Gore – szintetizátor /vokál, Andy Fletcher – basszusgitár, és Rob Andrews – dobgép.

Harmadik koncertjüket ( és ebben a formában  az utolsót) a basildoni Woodlands School ifjúsági klubjában adták. Ez a helyszín hozta aztán meg a várt fordulatot.

Rob Andrews: „ Dave Gahan southendi arc volt, a French Lookban játszó Paul Redmonds barátja. A két együttes, a Composition Of Sound és a French Look éppen a Woodlands klubban próbált, egy szerda este. Dave lejött, kevert és tekergette a gombokat a French Looknak, és amikor szünetet tartottak, átment egy másik terembe megnézni a Composition Of Soundot. Elkezdtek jammelni, Dave a Heroest énekelte David Bowie-tól. Vince-nek tetszett, amit hallott. És a többi, ahogy mondják, történelem.”

Nagyon sok boldogságot kívánunk Martinnak innen a kis klubunkból, szép napot, hatalmas szülinapi partyt és még sok sikert az életben, várjuk az újabb dalokat, albumokat!!!

Depeche Mode Forever Klub

forrás: Stripped könyv