Mikor a Depeche Mode a Rich Machin és Ian Glover neve által fémjelzett angol elektronikus csapatot, a Soulsavers-t választotta 2009-es európai turnéjának előzenekarául, még nem tudták, hogy ez csak a kezdete lesz a két banda zenei együttműködésének.

De a kölcsönös vonzalom megvolt, hiszen Dave Gahan-nek tetszett a Soulsavers munkája Mark Lanegan énekessel, és Machin is kedvelte a banda nagy hatású albumait, mint például a Violator és a Songs of Faith and Devotion.

Követve a hagyományokat, miszerint szívesen hívnak meg híres vendégénekeseket, a Soulsavers figyelme legutóbbi albumán - The Light the Dead Can See - Gahan-re irányult.

A CNN nemrég Dave Gahan-t faggatta arról, mi inspirálta a szárnyaló új dalokat, mit várhatnak a rajongók az készülő, új Depeche Mode albummal kapcsolatban és a Ziggy Sturdust hogyan változtatta meg az életét.

CNN: Milyen formában zajlott a munka az albumon, úgy, mint egy Depeche Mode felvételen vagy úgy, mint szólóban? Elég nagy falatnak tűnik, hogy van egy jó ötleted, és minden megbánás nélkül feldarabolod különböző projektekre.

Dave Gahan: Érdekes, amit mondasz a jó ötletről. A Presence of God esetében például, amiről éneklek az egy mondat, vagy egy tétel. Néha ezek a megjegyzések tehetnek erről. Ha azt az egy irányt kijelölöm, akkor ez tetszik, igen! Ez enged engem valahova másfelé menni. Ez az, amikor a dolgok kezdenek igazán izgalmassá válni.

Ez a dolog Rich-csel egy másfajta folyamat volt. Soha nem ültem le és mondtam, hogy OK, most dalokat írok ennek vagy annak. Nem választottam ezt vagy azt a tárgyat. Csak dolgoztam a zenével, és nem akartam megszerkeszteni. Nem akartam egy másik irányba hajlítani. Ez egy igazán tiszta folyamat volt, és szerintem ezt hallod.

Az I Can't Stay volt az egyik első szám, amin dolgoztam. Mikor visszaküldtem Rich-nek, le volt nyűgözve attól, hogy mit tettem a gitár akkordokkal, és a folyamat elindult közöttünk. Ezek a dalok szinte maguktól íródtak. Nem tudtam volna jobban megcsinálni. Csak hagynom kellett, hogy megszülessenek. Tényleg.

CNN: Az áldásról szólva, spiritualitás is felfedezhető az albumon, különösen a Presence of God esetében, és egyszer azt mondtad, hogy ez az emberekben kényelmetlen érzéseket kelthet. Valóban, ez sokkal konkrétabb, mint amit a Depeche Mode általában csinál, de tényleg olyan volt ez, mint egy nagy indulás?

Gahan: Nem igazán. Ez azért lehet, mert Martin (Gore) és én ugyanarra a ritmusra ráztuk. Régen, különösen a Violator és a Songs of Faith and Devotion időszakában, úgy éreztem Martin rólam, vagy nekem írta a dalokat. Pedig nem, csak fiatalabb voltam. De ugyanazok a kétségek gyötörtek minket, és elég gyakran tapasztaltuk ugyanazt a hátborzongató, sötét humort.

A Presence of God arról szól, hogy érthető, amikor néha kilépsz a saját cipődből, kinyitod a füled és hallgatod, mi folyik körülötted, közben megkapod a válaszokat a kérdéseidre is. A The Light the Dead See azért működik olyan jól, mert amikor nyugodt vagy és nem próbálod meg a megszokott módon irányítani a dolgokat, a varázslat meg tud történni. Amikor viszont próbálom kitalálni magam, mindenféle problémába ütközök.

CNN: Kényes egyensúly ezekkel a témákkal foglalkozni a dalszövegekben és közben nem elidegeníteni el a közönséget azzal, hogy valamiféle megkínzottként, vagy prédikátorként lépsz elő. Hogy sikerül ezt megoldani?

Gahan: Ezt örömmel hallom. Szó sem volt kínzásról. Könnyen jött ez az egész. Számomra a kétely és a hit nagyon közel vannak egymáshoz. Lehetetlen letagadni, ami körülötted történik, amikor igazán azon vagy, hogy elengedd a dolgok irányítását. De ez nem szentírás. Nem próbálom megmondani neked, mit csinálj. Ez tisztán az én tapasztalatom, amit én érzek arról, hova tartozom, és azok a pillanatok, amikor azt gondolom, mi a f.szt csinálok?

Mindannyiunknak meg vannak ezek. Próbálom nyitva tartani amennyire csak lehetséges anélkül, hogy irányítanék. Nem akarlak befolyásolni. Azt szeretném, ha meghallgatnád, és kialakulna a saját véleményed.

CNN: Az album csodálatos. Egyszerre melankolikus és felemelő. Hogy tudod elérni ezeket az érzelmi hatásokat?

Gahan: Azt hiszem részben attól van, ahogy használom a hangom. Amikor éneklek, egy nagyon vizuális helyre megyek. Elég filmszerű, ezeket az érzéseket a térből kapom. Imádom, amikor a zene ezt csinálja. Sokat hallgattam David Bowie-t mikor tinédzser voltam. A hely, ahonnan úgy tűnt, hogy énekel az a hely volt, ahová menni akartam. Nem tudtam, hogy ez a hely valójában létezik-e, de hittem benne. Próbáltam elkapni ugyanazt a varázst újra a lemezein. Ez egy hely, ahová elmész, amikor hallgatod, ahol egyfajta valahová tartozást érzel. Vagy nem is érzed ezt, de úgy érzed, minden rendben van.

CNN: Van bármiféle Bowie-dolog, kép vagy album, aki képes volt jobban elrepíteni, mint mások?

Gahan: Van egy csomó lemez, ami kulcsfontosságú volt nekem. Ha meg kellene neveznem egyet, a Ziggy Stardust lenne az. Megváltoztatta az életem.

Ugyanaz történt, mint amikor a punk rock-kal találkoztam, mikor először hallottam a Clash-t. 16 vagy 17 éves voltam. Úgy éreztem, tartozom valahová. A zene mindig ezt csinálja velem, és azóta is folyamatosan. Később, egy lemez amit vettem és amit igazán sokat hallgattam az új Spiritualized album, a Sweet Heart Sweet Light. Érzek egyfajta humort abban, ahogy kombinálják a szavaikat a zenei stílusukkal. De beszél hozzám és mosolyt csal az arcomra. Néhányan talán akik meghallgatják nem érzik ugyanezt, de ez egy igazán felemelő és csodálatos lemez.

CNN: Mostanában készíted 13. Depeche Mode albumodat. Mondanál néhány szót arról, mire számíthatunk?

Gahan: Martin különösen termékeny volt, és én is. Csináltam a Soulsavers-es dolgokat és egy barátommal írtam demókat a Depeche Mode-nak. Martin kapott egy írásrengeteget. Általában hat vagy hét dallal kezdjük a lemezeket, most körülbelül húsznál tartunk.
A stúdióban megpróbálunk nem túl nagy felhajtást csinálni. Megpróbáljuk nem túlkeverni a hangot. Ha valami működik, csak felvesszük. Megpróbáljuk jobban kihangsúlyozni a fellépés-jellegét. Már beszéltünk Anton Corbijn-nal a vizuális ötleteinkről, ő általában elég széles látókörű.

A dalok blues-os hatásúak. Nyilván ez nem egy blues-album, de biztosan van néhány szám, ami ilyen benyomást kelt. És emellett van egy lélekemelő hangulata is. De még mindig elég korai és nehéz beszélni erről. Régóta csinálunk együtt lemezeket, de mindig van valami meglepetés – még számunkra is, amitől a Depeche Mode lemez igazán jól fog szólni.

-kiko/CNN-

forrás: zene.hu