KMFDM Koncert Budapest » A38 Hajó • 2010. június 23.

 
A KMFDM története a ’80-as évekbe nyúlik vissza. Az ukrán felmenőkkel büszkélkedő Sascha Konietzko egy német művész felkérésére 1984-ben lépett fel először Párizsban egy kiállítás megnyitóján – akkor még senki nem sejtette, hogy a zajokból, hangmintákból, fényekből álló show-nak lehet bármilyen folytatása, azt pedig főképp nem, hogy egy máig létező zenekar jön létre,  mely 16 stúdióalbumot készít,  és több országban is tevékenykedik. S mégis így történt. A zenekar igazi karrierje a hamburgi underground zenei közegben kezdődött, 1986-ban. Itt ismerkedett meg Konietzko a több hangszeren is játzó En Esch-sel, aki új dimenzióba helyezte az addig inkább csak zajokat produkáló formáció zenéjét. Három albumot készítettek Európában, majd ’91-ben az Egyesült Államokba, Chicagoba költöztek. Ekkorra már kialakult egyedi stílusuk, melyben energikus, metálos gitártémákkal vegyítették az erőteljes dobgépeket, az elektronikus effekteket, és mindezt változatos női- és férfiénekkel fejelték meg, melyben ska, reggae, rap sőt még disco hatások is felfedezhetőek.
Az 1995-ben kiadott „Nihil”, majd az egy évvel később megjelent „Xtort” repítette a zenekart véglegesen a stílus csúcsára, olyan bandák mellé, mint a Skinny Puppy, a Nine Inch Nails vagy a Ministry. Ehhez persze az is kellett, hogy a leginkább zenei projektként, nem állandó tagsággal működő formáció kiegészüljön az ipari zene mestereivel.
Olyan zenészek fordultak meg a zenekarban, mint William Rieflin dobos és Chris Connenly gitáros, akiket korábban a Ministryből ismerhetett meg a közönség.
lapvetően mainstream ellenes bandát ekkorra már rendszeresen játssza az MTV is, s az olyan dalokkal, mint a „Power” és a „Dogma” az amerikai alternatív slágerlisták élmezőnyébe is bekerülnek.
A komoly sikerek után 1999-ben mégis feloszlottak, vagyis, amint az utóbb kiderült, néhány évre szüneteltették tevékenységüket, hogy 2002-ben újult erővel térhessenek vissza. A zenekar szerkezete ugyan megváltozott az újjáalakuláskor, a dobgépeket hús-vér dobossal cserélték fel, igazi rock zenekarrá alakultak,  saját arcukat, egyedi stílusukat, jellegzetességeiket azonban egy pillanatra sem veszítették el. Megmaradtak az ipari zörejek, samplerek, megmaradtak a direkt, politikus szövegek és megmaradt az a hihetetlen energia, mely zenéjükből árad.
Negyedszázad távlatából is frissek, aktuálisak tudtak maradni, talán mert az újonnan érkező zenészektől folyamatosan új impressziókat, új energiákat kaptak.