Egy nosztalgikus interjúval szeretnénk gyarapítani olvasmányaink kínálatát. Mégpedig talán az egyik legérdekesebb Magyarországon készült interjúval, melyet 1993-ban Bochkor Gábor készített a csapattal, a Magyar Televízió Világ-SZTÁROCK című műsorában. Az interjú közvetlenül a koncert előtt pár órával készült.

 
 
BG: Köszöntöm a SZTÁROCK nézőit! Jó estét kívánok! Ezúttal Budapestről jelentkezünk, egészen pontosan az MTK – Stadion egyik legrejtettebb zugából, idevárjuk egy kis koncert előtti beszélgetésre Alan Wilder-t, Andy Fletcher-t és Martin Gore-t a depeCHe MODE-ból.

BG: Martin nem először jártok itt, Budapesten. Mikor is voltatok itt utoljára?
MG: Úgy emlékszem, hogy 1988-ban.
 
BG: 88-ban, és azóta látsz valami változást?
MG: Az az igazság, hogy nem egyszerű kimozdulni a szállodából?
BG: Miért?
MG: Mert állandóan kb. 100 rajongó vár ránk, és Ők nem olyanok, mint általában a rajongók a világ bármely országában. A legtöbb országban jól kijövünk velük, de itt nagyon kitartóak, ha kilépünk a szállodából egyből követnek, megpróbálnak hozzád érni. Amióta itt vagyunk, csak egyszer hagytuk el a szállodát, amikor is egy klubba mentünk, szóval nem tudok a városról véleményt mondani, amikor csak egy klubban jártunk.
 
BG: Ha jól tudom ma estére is kibéreltek egy klubbot, nem?
MG: Igen, a lemeztársaság vagy valaki más bérelt egy klubbot.
 
BG: És mit csináltok ma a koncert után?
MG: A színpad mögött beszélgetünk néhány ismerőssel, utána gondolom, elindulunk arra a bulira.

 
BG: Most elég nagy a zaj itt az előzenekar miatt. Ti soha nem nézitek meg, hogy ki játszik előttetek a depeCHe MODE előtt?
AW: Néha megnézzük, de ez nem ennyire egyszerű, mert ha bemegyünk a közönség közé, a rajongók egyből felismernek, és ez mindig gondot okoz. De van olyan is, hogy találunk egy nyugodt helyet, ahonnan nézhetjük. Nemrég láttam életemben először azt a zenekart, amely előttünk játszott.
 
BG: Említetted a rajongókat, akik felismernek benneteket, hogyha itt Budapesten sétáltok, ez itt is így van?
AW: Hogyne, talán itt a legnehezebb kimenni az utcára. A világ bármely városában minden gond nélkül sétálhatunk, de úgy tűnik Budapesten a rajongók különösképpen fanatikusak. A szálloda előtt táboroznak, tehát, ha kimozdulunk, azt csak testőrökkel tehetjük meg.
 
BG: Már egy pár napja itt vagytok Budapesten. Mit csináltatok eddig?
AW: Azért jöttünk egy pár nappal előbb, hogy itt készítsük el az új kislemezünk videóját. Tegnap tehát egész nap forgattunk és holnap is ezt tesszük. Nem csak videót, hanem az MTV-nek is egy kis dokumentum anyagot. Szóval a koncertek mellett a promóciós munkával is törődünk.
 
BG: És merre forgattatok?
AW: Nem tudom pontosan hol volt, egy órát utaztunk a városból egy szép falusi vidékre. Egy szép tájra volt szükségünk.

 
BG: Számomra a depeCHe MODE mindig nehezen volt behatárolható. A médiák amolyan tiniskatulyába dugtak benneteket, zeneileg viszont komolyan kellett venni, amit csináltatok. Akkoriban mi volt számotokra a fő konfliktus és mivel azonosultatok leginkább a 80-as években?
AF: Az volt a legnagyobb gond, hogy sok követőnk volt, de a kritikusok körében viszont nem arattunk sikert. Ez az általunk képviselt zenei stílus miatt volt, ami a 80-as években nem volt igazán divatos. Az elmúlt néhány évben viszont annál inkább azzá vált, ezek után már a sajtó is jó fényben tüntetett fel. Szóval minden jó irányba változott.
 
BG: Tényleg, annak idején nem volt sok bajotok a sajtóval?
AF: Dehogy nem, állandóan. A rockzene volt a 80-as évek zenéje, és mi nem igazán passzoltunk ebbe a kategóriába.

 
BG: A depeCHe MODE hangzását főkent a szintetizátorok, a computerek adták meg, és az ütem eléggé agresszív volt. Egyfajta Rock’n'Roll-t játszottatok szerintem, csak éppen nem a hagyományos hangszereken. Miért választottátok a szintetizátorokat?
AF: Azért mert mi hagyományos popszámokat írunk, csak azokat máskép adjuk elő, mint bárki más. Ezért döntöttünk így, amikor 79-80-ban elkezdtük tényleg nem voltak sokan, akik a szokásostól eltérően játszottak volna. Mindig ugyanaz adta az alapot, a gitár. Mi is így kezdtük, de ezen gyorsan változtattunk, és azóta is így játszunk, mert így érdekesebb.
 
BG: Nem titok, hogy az utóbbi időben zeneileg is és a külsőtökben is megváltoztatok. Ha meghallgatod a régi felvételeiteket és megnézed a régi fotókat, látsz valami fejlődést, ha igen milyen irányban?
MG: Én nem egy egyszerű fejlődést látok, sokkal inkább egy tejes átváltozást. Ha a mai munkánkat összehasonlítod az első lemezünkkel, úgy tűnik, mintha egy tejesen más zenekar lennénk.
 
BG: Igen, Andy-vel is erről beszélgettünk és ugye azt is említettük, hogy korábban főleg szintetizátorokat használtatok, ma pedig hagyományos hangszereket. Ez volna a fő különbség?
MG: Nem ez a legnagyobb különbség.
 
BG: Hát akkor szerinted mi?
MG: A zenénk még ma is az elektronikus hangzásra épül, még mindig sok computert használunk, sok zenei alapot előre programozunk. Csak ma már nem állunk meg itt, hanem minden más hangszert is használunk, ami éppen szükséges. A fő különbség az, hogy Vince Clark írta a régi számokat az első lemezen, és az ő stílusa merőben különbözik az enyémtől.
 
BG: Szóval te vagy a zenekar dalszerzője, ha jól tudom sok vallásos témájú depeCHe MODE szám van. Téged mi fogott meg a vallásban, és egyáltalán melyik vallásról van szó?
MG: Számomra nincs, nem létezik egy konkrét vallás, amiben feltétlenül hinnék. Egyszerűen a hit gondolatát szeretem és ez nagyon fontos. Igaz, nem követek egy vallást sem, de minden vallási irányzatot tökéletesen megértek, s ami még ennél is jobban megfogott az az, hogy próbálok vallási formákat találni olyan dolgokban, amelyek nem feltétlenül asszociálhatók a vallással, mint pl. a szerelem és a sex. Sok dalunkban ez a fő téma.
 
AF: Az utolsó lemezünk nagyon sikeres volt, de nem akartunk egy Violator 2-t kiadni. Nem akartuk önmagunkat ismételni. Tudatosan távolodtunk el a technótól, annál is inkább, mert azt várták tőlünk, hogy egy újabb technólemezt vegyünk fel, hiszen ez illene a jelenbe. Egyébéként is érdekesebb, hogy külsős zenészekkel játszhatunk együtt, hogy olyan hangszereket is használunk amilyeneket eddig még nem. Különösképpen most a turnén, Alan például dobol és nagyon élvezi mert eddig csak a billentyűk mögött állt és most a dobokon kiélheti magát.
 
BG: Mennyi kreatív szabadságotok volt a 80-as években, nem szólt bele a munkátokba a lemeztársaság vagy bárki más?
AF: Nem, soha senki. Minden lemezünk úgy jelent meg, ahogy azt mi szerettünk volna.

 
BG: Alan, mikor kezdtél el zongorázni?
AW: Ha jól emlékszem úgy 8 éves lehettem.
BG: Szóval 8 éves voltál.
AW: Igen, igen.
 
BG: Később aztán a zongoráról a szintetizátorra váltottál, most pedig ha jól tudom dobolsz, nem?
AW: Igen, igen. Az élő koncerteken 5 számban dobolok is. Amikor 16 éves voltam próbáltam magamnak a klasszikus zenén kívül egy újfajta zenét is találni. Akkor határoztam el, hogy részt veszek a zenei életben. Mindig is dolgoztam stúdiókban és zenekarokban is játszottam, de a zongorát sokkal jobban szerettem, mint bármely más billentyűs hangszert, mert az az érzelmekre hat.
 
BG: Nem hiányzott a zongora a depeCHe MODE régi lemezein?
AW: Talán egy kicsit, de akkoriban érdekesebb volt kísérletezni az elektronikus hangzással, a szintetizátorokkal.
 
BG: Úgy tudom, te helyettesítetted Vince Clarkot a zenekarban. Nem kellett vele versenyezned?
AW: Versenyeznem?
 
BG: Igen, szóval nem volt Vince után nehéz bizonyítani?
AW: Természetesen adódik olyan helyzet, hogy bizonyítanod kell azoknak, akikkel együtt dolgozol, de ezt én nem úgy fogom fel, mint egy versenyt… Amikor beszálltam a zenekarba beletelt egy kis időbe, amíg összerázódtunk, ez igaz.

 
BG: Nem féltek, hogy ezzel a változással elvesztitek a régi rajongókat? Vagy a rajongók netán veletek együtt felnőttek?
AF: Nem szabad túl sokat törődni a rajongókkal. Mi magunknak zenélünk, és reméljük, hogy ez a rajongóknak is tetszeni fog majd. Rajongók mennek, de mindig jönnek újak. Nem törődhetünk túl sokat velük, inkább arra koncentrálunk, hogy jó zenét csináljunk, és ez remélhetőleg majd találkozik a rajongók és mások ízlésével.

 
BG: Vallás, szerelem, sex - ezek a depeCHe MODE témái. Erről az jut eszembe, hogy van, aki prédikál az óvszer ellen, közben itt van az AIDS. Nálatok viszont keverednek ezek a fogalmak, nem?
MG: Hát bizonyos értelemben ez persze így van… Nem nagyon akarok belemenni abba, hogy ki mit mond. Mindenkinek, így nekem is megvan erről a saját véleményem. Nem tartom okosnak bizonyos emberek álláspontját.
 
BG: Azt mondtad, hogy önálló hited van. Egy Istenben hiszel vagy valami ismeretlenben?
MG: Valamilyen magasabb-rendű lényben hiszek, nincs konkrét formája. Hiszek abban, hogy van valami, ami mindannyiunknál nagyobb. Szerintem a földi dolgok jelentéktelenek.

 
BG: Egyszer valamelyikőtök azt nyilatkozta, hogy a barátság nem szükséges ahhoz, hogy a zenekar együtt maradjon. Egyáltalán elviselitek egymást ennyi turnézás után?
AW: Szükséges a barátság, ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy a legjobb barátok volnánk. Végül is üzlet az egész akárhogy is nézzük. Munka közben ügyelni kell arra, hogy ne lógjunk mindig egymás nyakán. Persze, ha barátok vagyunk, minden könnyebben megy. Mindenki másképp kezeli a turnékat, másképp csinál dolgokat, s a szokásai eltérőek, annak érdekében persze, hogy minden normálisan történjen. A turné felemészt egy idő után. Nem tudsz tenni ellene. A szokások, az életvitel, olyan furcsa, olyan valótlan az egész.
 
BG: A családotok nem utazik veletek?
AW: Nem.
BG: Soha?
AW: A feleségem néha meglátogat, de nem előnyös a családot és a gyerekeket utaztatni. Az már túl sok lenne. Már az is nehéz, hogy önmagaddal mindent lerendezz. Családdal ez szinte lehetetlen lenne. Másoknak ez biztos megy, nekünk nem.

 
BG: Ha jól tudom, már egy pár napja itt vagytok Budapesten, ami igen szokatlan egy itt koncertező zenekartól. Mit csináltatok az elmúlt napokban?
AF: Egy videót, egy promóciós videót forgattunk, és itt-ott adtunk néhány interjút. Egyébként is ez a turnénk végállomása, tehát volt egy kis szabadidőnk.
 
BG: Alan, neked megjelent egy szólólemezed is. Miért volt szükséged erre a munkára?
AW: Azért mert ráértem és nem csak a depeCHe MODE érdekel. Szerettem volna másokkal is együtt dolgozni, más zenét játszani. Ebben az együttesben lehetőségünk van arra, hogy külön utakon járjunk anélkül, hogy ezt bárki zokon venné. Tehát, mindenki él ezzel a lehetőséggel.
 
BG: Úgy hallottam, hogy új depeCHe MODE CD-k jelennek meg hamarosan. Milyen számok lesznek rajta?
MG: A következő kislemezen a Condemnation című számot adjuk ki. Valamikor szeptember elején jelenik meg.
 
BG: Koncertfelvételek is lesznek?
MG: Igen, a B oldalra a Condemnation élő verziója és ennek a turnénak néhány felvétele kerül.
 
BG: Néhány perc múlva indultok a színpadra. Izgulsz még egy ilyen fellépés előtt? Vagy már teljesen rutin minden?
AF: Ez ugye a turné vége, 3 hónapot utaztunk. Ezért nem mondom, hogy nagyon izgulnék. Kimegyünk, és csinálunk egy jó show-t. Szóval nem vagyok ideges. Egyszerűen kimegyünk és megpróbáljuk jól érezni magunkat, de gondolom természetes, hogy nem vagyunk annyira izgatottak, mint a turné elején. Három hónap után már fáradtak vagyunk, haza szeretnénk menni. Persze most is a legtöbbet adjuk.

 
BG: Ha ma este kimentek a színpadra, nem gondolod hogy sok rajongó csalódni fog, mert a régebbi anyagot szeretnék inkább hallani? Vagy talán azt is játszátok?
AW: Néhány régi számot játszunk, és ami talán érdekes, hogy ezeket is áthangszereltük, tehát új verzióban adjuk elő, hogy jobban illeszkedjen a mai világunkba. Sok munkánk van benne. Remélem, tetszeni fog a rajongóknak, de főleg az utolsó két lemez anyagán van a hangsúly. Szerintem messze ez a legjobb munkánk.
 
 
Budapest, 1993. július 27.