Robert Marlow - már-már elfeledett legenda Basildonból

A világszerte híres kult-csapat, a Depeche Mode környezetéből már majdnem mindenki járt Magyarországon, aki számít. Maga, az anyazenekar nem kevesebb, mint kilencszer tette tiszteletét nálunk, 1985 és 2010 között. Szóló-babérokra is törő frontemberük, Dave Gahan 2003-ban koncertezett a Sportarénában. Andy Fletcher pedig, önjelölt DJ-ként pörgette a korongokat - két alkalommal is - magyar rajongóinak.

Az ex-tagok közül Vince Clarke az Erasure kötelékében adott legendás koncertet 1992-ben a Kisstadion falai között, majd 1997-ben ismét felléptek nálunk, a Petőfi Csarnokban. Alan Wilder tavaly kétszer is járt Budapesten, Recoil projektjét népszerűsítendő.

A Mute Records igazgatóját, Daniel Miller-t is vendégül láttuk már, és az ő elsőként leszerződtetett művésze - akinek elő-zenekaraként a Depeche Mode is felfedeződött -, Fad Gadget is bemutathatta Budapesten legendás színpadi performanszát. Akkor még nem tudhattuk, hogy alig egy évvel később már nem lesz az élők sorában…

A kör szinte teljesnek mondható. Van itt azonban valaki, akit az igényesebb Depeche Mode biográfiák egytől-egyig megemlítenek, valamint a Vince Clarke munkásságát komolyabban követők is jól ismernek - mégsem tud a létezéséről mindenki. Ez a figura nem más, mint a március 26-án hazánkba látogató Robert Marlow.

Az 1961. október 21-én született Robert Marlow (eredeti nevén Robert Allen) ismert figurája volt a ’70-es évek végi Basildon-nak. Együtt nőtt fel a Depeche Mode tagokkal, akik közül Vince-t és Andy-t a Boys’ Brigade nevű keresztény ifjúsági szervezetből ismert. Vince-szel gyakran együtt is zenélgettek - az előbbi gitározott, míg Robert a templom orgonáján kísérte. Vince-hez hasonlóan ő is számos helyi bandában megfordult - többek között a punk-rockot játszó The Vandals-ban, ahol is Alison Moyet (Yazoo) énekelt -, mígnem a The Plan nevű csapatban kötött ki, Vince oldalán. Ugyanebben a formációban játszott Perry Bamonte, a későbbi Cure billentyűs / gitáros is.

Vince Clarke visszaemlékezései szerint „Robnak volt először szintije. Ő volt az első ismerősöm, aki vásárolt egyet. … Ekkoriban jött ki Gary Numan-től az „Are Friends Electric?”. Úgyhogy hirtelen mind a szintetizátor felé fordultunk. Ez indította be a The Plan-t is.”
Robert kiszőkítette a haját, és felvette a Tube becenevet.

[Basildoni (h)ősidők. - Igen, a kép jobb sarkában az ott Vince Clarke. Mellette Robert Marlow.]

Marlow így emlékszik vissza ezekre az időkre: „A szintipop, elektropop - akárhogy nevezhetjük - nagyon izgalmas volt az induláskor. … Elkezdtünk Fad Gadget-et, OMD-t és John Foxx-ot hallgatni, briliáns, úttörő és nagyon izgalmas volt. … Nagyon tiszta képet festett arról, hol élünk és milyen az életünk.”

A The Plan-t követte a Composition Of Sound - ugye, ismerős a név? - megalakulásával egy időben a French Look - Robert következő együttese Martin Gore-ral, és Paul Redmond-dal. A banda hangmérnöke egy bizonyos Dave Gahan volt.

Vince - állítása szerint, kizárólag Martin szintije miatt - szintén megpróbálta megszerezni Gore-t a Composition Of Sound soraiba. Ez próbatétel elé állította Robert és Vince addigi, sziklaszilárd barátságát.

A Composition Of Sound - e név alatt utolsó - fellépésén együtt próbált a csapat a French Look-kal. Dave, aki a keverőpulton a gombokat tekergette a French Look-nak, átment megnézni a Composition Of Sound próbáját, és jammelés jelleggel elénekelte David Bowie „Heroes” című számát. Vince-nek - aki egyre kellemetlenebbül érezte magát a frontember szerepkörben - tetszett, amit hallott. A történet folytatását pedig, már minden Depeche Mode rajongó kívülről fújja…

A Depeche Mode - ha nem is ebben a pillanatban, de - elindult a világhírnév felé, Robert Allen (alias Marlow) pedig, tovább próbálkozott a Film Noir nevű bandában, Perry Bamonte-val. 1981-ben ők voltak a Depeche Mode elő-zenekara a Basildon-i Raquels-ben.

Nem sokkal később azonban - már azután, hogy Vince Clarke kilépett a Depeche Mode-ból - Robert kapott egy egynapos stúdiózási lehetőséget Vince-től, melyből aztán három hét lett, de végül megszületett az első Robert Marlow kislemez, a „The Face Of Dorian Gray”, melyhez B-oldal, és 12”-es verzió is készült.

http://www.youtube.com/watch?v=sxGCHdZQN0U&feature=player_embedded

Vince azt tanácsolta Marlow-nak, hogy próbálkozzanak meg valamelyik nagy kiadónál, és az RCA valóban érdeklődött is a dal iránt - Robert szerint, azt gondolták, hogy megkaparinthatják maguknak Vince Clarke-ot, de helyette „csak” őt kapták.

A Vince Clarke és Eric Radcliffe által producerelt kislemezt végül Vince saját label-jén (Reset Records) keresztül adta ki az RCA. További két Robert Marlow single („I Just Want To Dance”, „Claudette”) jelent még meg náluk, míg a negyedik kislemezt („Calling All Destroyers”) már a Sonet kiadó támogatta, és Flood mixelte.

A kislemezek viszonylagos sikertelensége ellenére Robert és Vince baráti kapcsolata megmaradt - Marlow 1986-ban az Erasure előtt is fellépett -, a függőben maradt album („The Peter Pan Effect”) anyagát pedig - közel 15 év elteltével -, a svéd Energy Rekords jelentette meg, 1999-ben. A dalok frissességét az eltelt bő egy évtized sem kezdte ki, és a korai Depeche Mode-ot, Yazoo-t, valamint Erasure-t idéző anyag sok szinti-pop rajongó kedvencévé vált. Marlow szerint a „Nagy Testvérekkel” való hasonlóság oka abban rejlik, hogy mindegyik anyagot nagyjából ugyanabban az időben, ugyanabban a stúdióban, ugyanazzal a felszereléssel rögzítették - és a dalok szerzői is hasonló módon komponáltak.

Az Energy Rekords-on keresztül Marlow felkérést kapott Richard Johansen-től (Elegant Machinery), hogy lépjen fel a Helsinborg Synth Festival-on, Svédországban. Robert ekkor már jelenlegi csapattársával, Gary Durant-tal dolgozott együtt (Marlow néven), és arra számított, hogy egy kis klubban fog fellépni, „öt ember és egy kutya előtt”.

Ezzel szemben, teltházas volt a rendezvény, mindenki ismerte a dalszövegeket, ő pedig - egy igazi popsztárhoz méltóan -, egész nap interjúkat adott.

Ezt követően lenyomott egy kisebb turnét a skandináv országokban, és 2006 elején már új albumról beszélt. 2008 márciusára el is készült a következő Marlow nagylemez munkálataival, melynek címadó dalát (”Inside Outside”) Vince Clarke hangszerelte, és producerelte. Szintén Vince készítette a “Home” című Marlow dal remixét is. A CD-album a 2009-es év elején jelent meg az *Electro-Shock-Records* támogatásában.

http://www.youtube.com/watch?v=k7xeHfOIVIA&feature=player_embedded

Marlow fellépett régi barátai, a Depeche Mode 2010-es berlini koncertje előtt rendezett Convention Of The Universe nevű rendezvényen, valamint a német Musik Express idén februári számában nosztalgiázott a basildoni kvartett megalakulásáról.

Idén pedig, végre Magyarországra is ellátogat, hogy jelenlétével emelje az Industrial Booom! elnevezésű koncert-sorozat fényét, melyet a Black Head Agency szervez.

Marlow-koncert március 26-án, a budapesti Dürer Kertben!

Diszkográfia:
 
Kislemezek:
 
“The Face Of Dorian Gray” (1983)
“I Just Want To Dance” (1983)
“Claudette” (1984)
“Calling All Destroyers” (1984)
 
EP-k:
 
“My Teenage Dream” (2002)
 
Albumok:
 
“The Peter Pan Effect” (1984 / 1999)
“Inside / Outside” (2009)

forrás: freestate.hu