Első Blu-ray kiadványod idén nyáron kerülhetett a rajongók polcaira, mely a 2010 decemberében, a Szikrában rögzített budapesti Recoil koncertet tartalmazza. Most először láthatunk téged a képernyőn, az Anton Corbijn rendezte Devotional (1993) óta. A színpadi fények azonban ezúttal egyedül rád irányulnak. Mik voltak az első benyomásaid, mikor visszanézted magadat ezen a felvételen?

“Bár a karrierem során számtalanszor viszontláttam már magamat, nem mondhatnám, hogy ezek túl kellemes pillanatok lettek volna. A ’Selected Events Tour’ több részlete is felbukkant már a YouTube-on (mily meglepő…), de ezen klipek többsége elég könyörtelen, lévén, hogy szegényes fényviszonyok között készültek, okos-telefonokkal. Egy professzionális film ehhez képest sokkal kellemesebb a szemnek, de ha rajtam múlna, egyáltalán nem is szerepelnék benne. Sokkal szívesebben nézem a háttérvetítéseket és a közönséget, mint saját magamat. A helyzet az, hogy Attila eredetileg több közelit vágott be rólam az első verziónál, amiket aztán a kérésemre eltávolított. Szerencsére sikerült elsimítanunk ezeket a vélemény-különbségeket. ”

A koncertfilmet rendező Herkó Attila elismert név a magyar klipgyártásban. Hogy találtatok egymásra? Ismerted a korábbi munkáit?

“Nem ismertem ’Atus’ munkáit, csak később láttam az általa rendezett zenei videókat. Ő és a csapata a koncert napján bukkantak fel a helyszínen, a helyi promóter szervezésében. Ezt követően sietősen leszerveztünk egy gyors mítinget a soundchecken, ahol a rendező közölte velem, hogy 7 HD-kamerával és kameramannal érkezett, és hogy szeretnék filmre venni a showt, összevágni belőle egy anyagot, majd megmutatnák nekem a végeredményt és rám bíznák a döntést, hogy felhasználom-e a felvételeket. Úgy éreztem, ez inkább az ő részükről hazardírozás – az én szemszögemből nem volt veszítenivalóm azzal, hogy rábólintottam a dologra. Arra gondoltam, hátha ki tudunk hozni valami érdekeset a nyersanyagból – legyen az egy konkrét koncertfilm, vagy egy dokumentum-anyag, amit a Recoil stáb által felvett filmekkel vegyítünk. A HD-minőség és Attila filmes látásmódja aztán afelé vitte a dolgokat, hogy maradjunk egy komplett koncertfilmnél, ne keverjünk bele mást.”

’Atus’ közeli barátja, Milkovics Mátyás szolgáltatta a bemelegítő zenét a produkciód előtt. Ő kamaszként szívta magába az elektronikus zenék szeretetét, és mára az egyik legismertebb magyar elektro-művésszé nőtte ki magát. Mi a véleményed a zenéjéről?

“Gondolom, a Neo-ról beszélsz… Őszintén megvallva, több mindent kéne tőle hallanom, hogy véleményezni tudjam a zenéjét. Nem igazán ismerem a munkásságát. Beszélgettem a Neo tagjaival a koncert napján, és nagyon segítőkészek voltak az ’Atus’ és köztem zajló kommunikációban. Ezúton is szeretném megköszönni a segítségüket!”

Egy úgynevezett mozi-turnéra indulsz ezzel a Blu-ray kiadvánnyal. Magánemberként mikor jártál utoljára moziban, és mit láttál?

“Az első bemutatón már túl is vagyunk, ami Göteborgban volt, és nagy sikert aratott. Eszméletlen jól nézett ki a film mozivásznon. Egy csúcsszuper minőséget garantáló Barco-projektort használtunk. Jó érzés volt ilyen körülmények között is látni a filmet. A legutóbb egyébként a ’Pókember 3’-at láttam. A fiamat, Stanley-t vittem el rá, aki 11 éves. Ő nagyon élvezte. ”

Talán a legkülönlegesebb felvonása a turnénak a budapesti vetítés lesz – hiszen itt került felvételre a film. Igaz, ezúttal másik mozi szolgál helyszínül. Mi a tervezett program erre a szeptemberi estére?

“Sajnálatosnak tartom, hogy az eredeti helyszín bezárt, így ugyanis nem válhat teljessé a kör – nem tudjuk ott tartani a filmbemutatót. Amennyire tudom, két vetítés is lesz a Toldiban, mivel a mozi elég kicsi és hamar elfogytak az első előadásra a jegyek. Tervbe van véve az is, hogy a film sugárzása a vetítőtermen kívül,  a bárban is menjen - plazma TV-ken, vagy valami hasonló. Lesz „kérdezz-felelek” is a rajongókkal, akik aztán oda is jöhetnek hozzám, dedikálok, fotózkodom, stb. Remélhetőleg lesznek DJ-k, és valamiféle after-party is. A moziban árusítani is fogunk, mégpedig a Blu-ray ’deluxe tour edition’-jét, ami számozatlan ugyan, de minden másban megegyezik azzal a verzióval, melyet pár nap alatt elkapkodtak előrendelésben, még júniusban. Reményeim szerint, lesznek majd pólók is.”

Legutóbb a ’Spirit Of Talk Talk’ című dupla-album munkálataiban vettél részt, amely ennek a legendás csapatnak állít emléket. Hogy kerültél bele a produkcióba?

“2010-ben kezdődött az egész. Először csak a róluk szóló könyvbe írtam, aztán a projekt zenei részébe is belefolytam, egészen odáig, hogy végül én lettem a kiadvány vezető producere, Toby Benjamin mellett, aki a projektvezető. Világossá vált, hogy Toby-nak szüksége van valakire, aki szervezi és menedzseli a zenei közreműködéseket. Az én szerepem az volt, hogy tanácsot adjak azt illetően, hogyan lehetne a lehető legjobban bemutatni a Talk Talk munkásságát, kritikát gyakoroljak a résztvevők feldolgozásai felett – azok minőségét és megfelelőségét illetően, és végül az is az én feladatom volt, hogy a zeneszámokat egy albummá gyúrjam, és elegáns hangzást adjak az egésznek. A 30 tracket két külön CD-re válogattam szét – különböző megközelítésben. Elmondhatjuk, hogy az 1-es számú CD „komolyabb” hallgatást igényel (a Talk Talk késői albumaihoz hasonlóan), míg a második CD egy sokkal közvetlenebb oldalát mutatja be a Talk Talk zenéjének. Számomra ez egy rendkívül érdekes és hatásos gyűjteménye ezeknek a szívből jövő feldolgozásoknak, melyeket a szeretet és a tisztelet vezérelt. Érdemes felfedezni, és látni, ahogy a hatás mindenütt elterjed.”

Vannak újabb terveid a Talk Talk album megjelenését követően?

“Pillanatnyilag csak abban az esetben vagyok hajlandó belevágni bármilyen új dologba, ha valami hasznot hajtó projektről van szó – és jelenleg egy új albumot felvenni nem igazán életképes ötlet. A lemezpiac – ahogy az közismert - olyan szinten pang, hogy nem éri meg időt fecsérelni rá. Az emberek nem szívesen adnak ki pénzt a zenére és más művészeti ágakra sem – az ábra legalábbis ezt mutatja. Megpróbálhatunk eladni deluxe és speciális kiadásokat hardcore rajongóknak, de a zeneipar megöli a CD formátumot, azzal, hogy külön-külön letölthetővé tesz trackeket, nem is beszélve az illegális zenemegosztásról. A művész pedig csak veszít ezen. Meglehetősen komplikált és sűrű az életem, három gyermek édesapjaként. Meg kell próbálnom más oldalról megközelíteni a jövőt, és talán fontolóra venni egy filmes munkát, vagy más egyebet, amire a képességeimet fordíthatnám. Valami zenei formára gondoltam, melynek célja van és oka a létezésre. És más ügyes-bajos dolgaim is vannak, mint például a költözés és hasonlók.”

Végül egy utolsó kérdés, amolyan bulvár stílusban: Milyen érzés újból apukának lenni?

“Nagyszerű – a kis Clara Lake olyan édes, és annyi fényt visz az életünkbe. Természetesen az anyukája, Britt szorgoskodik körülötte a legtöbbet és én csak megemelem a kalapom előtte, hogy mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobb nevelést kapja a lányunk. Én is próbálom szórakoztatni a kicsit, bekapcsolódok a dolgokba, ahogy más apukák is szokták. A két másik (idősebb) gyerekem is remekül elvan vele. Az, hogy most újból babázok, egyszerűen kivitelezhetetlenné teszi a stúdióban ücsörgést, és nem is érezném túl korrektnek, hogy ezt tegyem, amikor most olyan nagy szüksége van rám – és Brittnek is.”

Használjuk hát ki ezt a nem mostanában visszatérő alkalmat, hogy Alan Wilderrel mozizhatunk, dumálgathatunk és szert tehetünk akár az autogramjára is, mert ki tudja, mikor jön el hozzánk újból a Mester – ahogy rajongói a depeCHe MODE egykori stúdiómágusát még ma is a neki kijáró tisztelettel becézik.

További infok az eseményről:

Facebook Event

forrás: freestate.hu